A legtöbb embernek a fej- és mell- portrékról az iskolai vagy az igazolványkép méretű fotók jutnak az eszébe. Ezért nem meglepő, hogy nagyon sok arckép úgy néz ki, mint a bűnöző-nyilvántartási képek, ahol a szereplők mereven és természetellenesen bámulnak a lencsébe. Nem csoda, ha alanyaink a legszívesebben elmenekülnének a fényképezőgép elől. Ez kellemetlen, mivel általában az ábrázat, amelyet fényképezni akarunk, jobban érdekel bennünket, mint a gazdáját. Az arcok, amelyek idősek vagy fiatalok, simák vagy barázdáltak, mutathatnak humort vagy szigort, meglepetést vagy kétségbeesést, boldogságot és bánatot is. Ezeknek a pillanatoknak az elkapása az egyik legnagyszerűbb érzés a fotózásban.
Bár nincs merev szabályokhoz kötve, hogy milyen felszerelés kell a portrékészítéshez, a közepes, 70-210 mm-es teleobjektív talán a leghasználhatóbb optika hozzá. Nem minden teleobjektív teszi lehetővé, hogy megzavarásuk nélkül közelítsük meg alanyainkat, de az legalább biztos, hogy árnyékunk nem fog rájuk vetülni. Ez különösen akkor fontos, ha a szabadban, napfényes időben készítünk portrékat, vagy amikor gyerekeket fotózunk, akik esetleg zavarba jönnek tőlünk, ha túl közel megyünk hozzájuk.
210 mm-re növelve lencsénk gyújtótávolságát, és szélesre nyitva a blende-nyílást, a háttér homályos marad. Így kiiktatjuk a nemkívánatos részleteket, és kiemeljük, ami nekünk fontos: a személyt.
Az ilyen típusú lencsék lehetővé teszik, hogy kitöltsük a képmezőt és ki- emeljünk egyes részleteket, például a szemeket. Ha széles blendenyílást használunk, mondjuk f 2.8-ast, és a szemre fókuszálunk úgy, hogy a mélységélesség az arc további részein kissé gyengüljön, a hatás lenyűgöző lesz.
Ha portrét készítünk a szabadban, különösen napfényes időben, vigyázzunk arra, hogy alanyaink ne hunyorogjon a szemébe tűző napfény miatt. Ha modellünk kalapot visel, győződjünk meg róla, hogy nincs-e valamilyen árnyéksáv a homlokán. Ha a kalap problémát jelent, ahelyett, hogy levetetnénk vele, kérjük, hogy fordítsa meg, vagy próbáljunk lámpát használni az arcához. Ha ilyenünk nincs, akkor deríthetünk egy egyszerű fehér lappal vagy könyvvel. Egy másik megoldás, hogy használjunk vakut. Ennek ugyanolyan hatása lehet, mint a fényszórónak, ha megfelelő módon kombináljuk a nap- fénnyel. Mindig próbáljuk megtalálni a helyes nézőpontot.
Sokszor a legkisebb mozdulat is megváltoztatja a kép hatását. Például ha magas nézőpontot használunk, alanyunk sokkal sebezhetőbbnek tűnik. Az alacsony nézőpont, amikor a modell lenéz ránk, jóval magabiztosabbnak és bizakodóbbnak tünteti őt fel. Ezek azok az apró nüanszok, amelyekre a fotósnak oda kell figyelnie.
Amikor alanyunk mereven, egyenes derékkal állva keresztülnéz a fényképezőgépen, nyugtassuk meg, és javasoljuk neki, hogy támaszkodjon inkább a kezén, vagy dőljön a falnak.
Ha egynél több személyt fényképezünk, nagyon vigyázzunk a kompozícióra és az élesség beállítására, különösen amikor teleobjektívvel, tág blendével fotózunk.