Ha van olyan fényképezési helyzet, amely még a többi fotózási módnál is nagyobb fokú érzékenységet kíván, akkor az a csecsemőportré készítése.
Próbáljuk meg elképzelni, hogy néhány naposak vagyunk, és váratlanul egy sötét, rosszat sejtető árnyék jelenik meg a fejünk felett, majd egy nagy villanás következik, ahogy a felvétel elkészül. Ez nem éppen az a helyzet, amiben a gyermek meg fog szeretni bennünket, az anyjáról nem is beszélve. Éppen ezért próbáljunk meg a rendelkezésünkre álló fénnyel dolgozni.
Használjunk érzékeny beállítást, aminek ugyan nagyobb lesz a szemcsézettsége, de legalább nem kell a vakut villogtatnunk. Ha a szülést vagy a gyermek világra jöttét fotografáljuk, nagyon valószínű, hogy a kórházi neonfénynél kell dolgoznunk. Ez zöldes árnyalatot kölcsönöz a képnek, akár nappali, akár műfényre érzékenyített beállítást használunk.
Próbáljunk meg szűrőt tenni az optikánkra, ami visszaállítja a természetes színeket. Ha a szülés folyamatát fényképezzük, tartsuk szem előtt, hogy mindig az anya és a gyermek biztonsága a legfontosabb. Egy közepes teleobjektív közel enged bennünket annyira, hogy minden mozzanatot megörökíthessünk, ugyanakkor a kellő fizikai távolságot megőrizhetjük.
Ha a szülés befejeződött, óvatosan akár közelebb is mehetünk. Amikor a gyermek már picit idősebb, otthon készíthetjük el a képeket, együtt a családdal és a barátokkal. Ám itt is ajánlatosabb a meglévő fényt, esetleg lámpákat használni. Az ajtón, ablakon beáramló világosságot derítővel vagy lámpával erősíthetjük. Ilyenkor is szüntelenül keressük a különleges pillantásokat és a sajátos érzésvilágot.