Skip to content

A kiskamaszok már sokkal inkább eltűrik, hogy fotografáljuk őket, mint a picik. Természetes kíváncsiságuktól fakadóan, érdekli őket a technika. Engedjük hát, hogy megfogják és megnézzék a fényképezőgépünket, sőt akár ők maguk is készíthetnek néhány felvételt. Ez segíteni fog eloszlatni minden bizalmatlanságot és félelmet, amit irányunkban tápláltak.

A gyermekek rövid ideig tudnak egyvalamire koncentrálni. Ezért a tervezés és a gyors cselekvés döntő lehet a velük való munkában. Eszünkbe ne jusson előttük kezdeni babrálni a gépünkkel és optikát cserélni, mert ez idegesíti és untatja őket. Ha ez bekövetkezik akár örökre lemondhatunk a fotózásukról. A gyerekeknek van ugyanis egy olyan rejtélyes tulajdonságuk, hogy nem engedelmeskednek azoknak a dolgoknak - jelen esetben nekünk és a fényképezőgépünknek -, amelyekkel korábban rossz tapasztalatuk volt. Próbáljunk állandóan újabb és újabb nézőpontokat választani. Lehet, hogy a gyerekek elmozdulnak, mégis próbáljunk meg lefelé koncentrálni a gépünkkel, hogy a nem kívánt részletek lemaradjanak a képről.

Ha pedig valami érdekes hátteret fedezünk fel, igyekezzünk a gyerekeket elé terelni, és a kép előnyére fordítani a lehetőséget. Egy napsütéses napon használhatunk külső derítővakut vagy derítőt, hogy kicsit enyhítsünk az árnyékokon. Ehhez jó akár egy könyv vagy egy fehér törülköző is, ha nincs gyári kellékünk.

Hálás feladatnak tűnik a totyogó apróságok fényképezése, de tudni kell, hogy ez nem az a kor, amikor a picik hosszú ideig képesek ránk várni. Éppen ezért gyorsan kell dolgoznunk, állandóan keresve a különös helyzeteket. E behatároltság miatt jó, ha zoomlencsét használunk, amivel anélkül készíthetünk közeli felvételeket, hogy megzavarnánk őket, s ami arra is alkalmas, hogy kiválasszuk a nekünk megfelelő hátteret és képkivágást.

Ha kicsit leguggolunk, pontosan olyan magasságban leszünk, mint a kisgyerekek. Ezáltal élethű hatást tudunk elérni, sokkal jobb, mint ha magasról tekintenénk le rájuk.

Vegyük figyelembe, hogy mennyi és milyen fénnyel tudunk dolgozni. Koruknál fogva nem kérhetjük ugyanis meg a kisgyerekeket, hogy álljanak odébb és maradjanak nyugodtan, mert egy nem oda illő árnyék van az arcukon. Ha egy gyermek boldogan ugrál a nap előtt, akkor vakuval vagy egy derítővel megvilágíthatjuk az arcát. Ha ezt elmulasztjuk, akkor a gyerek alakja sziluett- ként vagy sötét foltként fog csak látszódni, és elég elszomorító lesz az eredmény. Ha tág blendét használunk, akkor nagyon kis mélységélességet kapunk a képen, főleg a teleobjektíveknél. Ez azt jelenti, hogy a háttér életlen lesz, és több hangsúly esik a gyermek arcára. Ha ilyenkor ráadásul gyorsabb zársebességgel exponálunk, a mozgolódó lurkókat mozdulatlanná tehetjük a képeken. Ne feledjük, hogy a gyerekek hamar elfáradnak és ráunnak a fotózásra.

Ha nem örökítjük meg őket akkor, amikor ők engedik, maradnak az általunk ki- erőszakolt helyzetek, ami viszont aligha fog mást eredményezni, mint síró gyermekek fotóalbumát.

Ha van olyan fényképezési helyzet, amely még a többi fotózási módnál is nagyobb fokú érzékenységet kíván, akkor az a csecsemőportré készítése.

Próbáljuk meg elképzelni, hogy néhány naposak vagyunk, és váratlanul egy sötét, rosszat sejtető árnyék jelenik meg a fejünk felett, majd egy nagy villanás következik, ahogy a felvétel elkészül. Ez nem éppen az a helyzet, amiben a gyermek meg fog szeretni bennünket, az anyjáról nem is beszélve. Éppen ezért próbáljunk meg a rendelkezésünkre álló fénnyel dolgozni.

Használjunk érzékeny beállítást, aminek ugyan nagyobb lesz a szemcsézettsége, de legalább nem kell a vakut villogtatnunk. Ha a szülést vagy a gyermek világra jöttét fotografáljuk, nagyon valószínű, hogy a kórházi neonfénynél kell dolgoznunk. Ez zöldes árnyalatot kölcsönöz a képnek, akár nappali, akár műfényre érzékenyített beállítást használunk.

Próbáljunk meg szűrőt tenni az optikánkra, ami visszaállítja a természetes színeket. Ha a szülés folyamatát fényképezzük, tartsuk szem előtt, hogy mindig az anya és a gyermek biztonsága a legfontosabb. Egy közepes teleobjektív közel enged bennünket annyira, hogy minden mozzanatot megörökíthessünk, ugyanakkor a kellő fizikai távolságot megőrizhetjük.

Ha a szülés befejeződött, óvatosan akár közelebb is mehetünk. Amikor a gyermek már picit idősebb, otthon készíthetjük el a képeket, együtt a családdal és a barátokkal. Ám itt is ajánlatosabb a meglévő fényt, esetleg lámpákat használni. Az ajtón, ablakon beáramló világosságot derítővel vagy lámpával erősíthetjük. Ilyenkor is szüntelenül keressük a különleges pillantásokat és a sajátos érzésvilágot.