Skip to content

Tag: esküvő

Published on

Amikor egy esküvői képet nézünk, általában a menyasszonyt, a vőlegényt, illetve néhány hozzátartozót látunk rajta. Pedig az igazán jó esküvői képeknek nem feltétlenül kell erőltetetten beállítottalak lenniük.

Ha van rá lehetőségünk, menjünk el a menyasszony házához kevéssel az esküvő előtt. Ilyenkor érdekes pillanatokat kaphatunk el az előkészületekről, a menyasszonyról, az örömapáról és örömanyáról. Amikor az előkészületek befejeződtek, próbáljunk meg nyugodt körülmények között egy portrét készíteni róla.

Ne felejtsünk el ügyelni a fényviszonyokra. Egy felvétel, amelyhez az ablakon beáramló fényt használjuk - természetesen lámpával vagy derítővel kiegészítve - sokkal hatásosabb lesz, mint ha vakut használnánk. Ha van még időnk, fényképezzük le a nyoszolyólányokat is.

Az emberek - többnyire - egyszer házasodnak össze egymással életük során, próbáljuk hát megörökíteni őket minden lehetséges szituációban. A templomban vagy házasságkötő teremben fényképezzük le a vendégek érkezését, majd a vőlegényt és az első vőfélyt.

Keressük a szokatlan és nem unalmas részleteket. Amikor a menyasszony megérkezik az édesapjával, álljunk készen a felvételre. Meg kell értenünk, hogy a menyasszony ezen a napon kicsit feszültebb a szokásosnál, ezért aligha lesz türelme kivárni, hogy hosszasan keresgéljük a megfelelő pozíciót a képkészítéshez. Miután engedélyt kaptunk a tisztelendőtől, készítsünk néhány felvételt a templomban is, majd amikor a szertartásnak vége, örökítsük meg az ifjú párt, ahogy aláírják a papírokat.

A lépcsőn való levonuláskor megfelelő pozíciót válasszunk, hogy amikor felénk jönnek, jó látószögünk legyen a csoportra. Most már csak rajtunk múlik, hogy milyen ügyesen tudjuk összerendezni a csoporttagokat.

A fogadáson próbáljuk „megszerezni magunknak” a vőlegényt és a menyasszonyt, hogy néhány nyugodtabb hangvételű képet is készíthessünk róluk. Keressünk egy helyet, ahol a fény egyenletes és romantikus.

Később visszatérhetünk a vendégekhez, hogy néhány kötetlenebb képet készítsünk róluk is. Ha ezzel is megvagyunk, akkor már nyugodtan ihatunk egy pohár pezsgőt.

Published on

A csoportképekre is ugyanazok a szabályok érvényesek, mint az egyszemélyes képekre, már ami a világítást, az elhelyezkedést, a hátteret és az expozíciót illeti.

Ám sajnos a csoportképeknél mindig akad valaki, aki éppen pislog, vagy nem a gépbe néz, esetleg oda nem illő fintort vág, amikor a felvétel készül.

Amikor hivatalos eseményen fotografálunk, például pl. esküvőn, akkor nagyon fontos, hogy nyomatékosítsuk szerepünket, de ugyanakkor biztosítsuk őket jóindulatunkról. Senkinek sem jó, ha a vendégeknek elmegy a kedvük az ünnepléstől és a fotózástól, de ha nem tudjuk őket irányítani, hogy a kellő pillanatban egyfelé nézzenek, akkor kaotikus állapotok uralkodnak a képen.

Ha lehetséges, kérjünk segítséget valakitől. Ő majd figyel az első emberekre, akiket már beállítottunk, hogy ne vándoroljanak el addig, amíg mi a többiekkel törődünk. A legegyszerűbb, ha ilyenkor először a menyasszonyt és a vőlegényt helyezzük el, majd az örömapát és -anyát, és így sorjában a hozzátartozókat és a vendégeket.

Próbáljuk meg egyenletesen elosztani az embereket, hogy valamiféle egyensúly alakuljon ki a képen. A magasabbakat inkább hátra állítsuk, hogy ne takarják ki az alacsonyabbakat. Egy nagyobb csoportnál elengedhetetlen az állvány használata, mert így folyamatosan ellenőrizhetjük az emberek pozícióját a keresőn keresztül.

Egy másik előnye az állvány használatának, hogy amikor végleg összeállt a csoport, akkor biztosak lehetünk benne: ránk figyelnek és nem máshova. Ezt a keresőn keresztül néha igen nehéz megállapítani.

A távkioldó szintén jól jöhet, és nem is csak azért, mert esetleg lassú zársebességgel dolgozunk, és így nem lökjük meg a gépet, hanem azért is, mert így nem kell a keresőbe bámulnunk, miközben exponálunk.

Ha lehet, több képet készítsünk ugyanarról a csoportról, mert mindig akad valaki, aki nem néz a fényképezőgépbe. Néha a magasabb nézőpont előnyösebb lehet, mert így rá lehet látni az egész csoportra, tisztábban látszanak az arcok, és jobban lehet elrendezni az embereket. Ha más nincs, próbáljunk meg rögtönözni, és a kocsinkra vagy egy korlátra állni.

Ha vakut használunk, győződjünk meg róla, hogy a hátsó embereket is megvilágítja, és az elsőket nem égeti-e be.

Ezeket a dolgokat nagy körültekintéssel kell kezelnünk, mielőtt elkészítünk egy-egy képet.