Skip to content

Tag: expozíció

Published on

Mivel a nappali fény állandóan adott, sokan nem is gondolnak rá, hogy a minősége ennek is folyamatosan változik. A színhőmérséklet reggel és este sokkal melegebb, narancsosabb színeket produkál, mint napközben, amikor a magasabban álló napnak hidegebb, kékes árnyalatú színei vannak a képeken.

A déli erős nap árnyékokat vethet az arcokra, a szemek alá, sandává téve alanyainkat.

A rossz időben készült képekből viszont hiányozhat az élénkség, és kontrasztok nélkül élvezhetetlenné válnak.

A film a hideg fényekkel kékesre festi a bőrszínt. Ha nagyon vakítóan süt a nap, akkor állítsuk alanyainkat enyhe árnyékba, ahol egyenletesebbek a fények, és kényelmesebben lehet fotózni. Ha ilyen nincs, akkor fordítsuk meg a személyt, hogy háttal legyen a napnak. Ez szép súrlófényt adhat a hajnak.

Ne feledjük, hogy a fényképezőgépünk fénymérője azt a fényt fogja mérni, ami a személy háta mögül jön, és nem azt, ami az arcáról visszaverődik. Ha erről megfeledkezünk, akkor az arc alulexponált lesz, és csak sziluettet fogunk látni a képen.

Sok fényképezőgépen van beépített "backlight" (expozíciós idő hosszabbító) opció, ami kompenzálja az ilyen helyzetekben az expozíciót. Másik megoldásként szóba jöhet a lámpa, vagy a derítővaku, amivel deríteni lehet az arc fényeit.

Az A81-es szűrő a fénytelen napokon is melegebb színeket tud varázsolni a bőrtónusokra.

Published on

A csoportképekre is ugyanazok a szabályok érvényesek, mint az egyszemélyes képekre, már ami a világítást, az elhelyezkedést, a hátteret és az expozíciót illeti.

Ám sajnos a csoportképeknél mindig akad valaki, aki éppen pislog, vagy nem a gépbe néz, esetleg oda nem illő fintort vág, amikor a felvétel készül.

Amikor hivatalos eseményen fotografálunk, például pl. esküvőn, akkor nagyon fontos, hogy nyomatékosítsuk szerepünket, de ugyanakkor biztosítsuk őket jóindulatunkról. Senkinek sem jó, ha a vendégeknek elmegy a kedvük az ünnepléstől és a fotózástól, de ha nem tudjuk őket irányítani, hogy a kellő pillanatban egyfelé nézzenek, akkor kaotikus állapotok uralkodnak a képen.

Ha lehetséges, kérjünk segítséget valakitől. Ő majd figyel az első emberekre, akiket már beállítottunk, hogy ne vándoroljanak el addig, amíg mi a többiekkel törődünk. A legegyszerűbb, ha ilyenkor először a menyasszonyt és a vőlegényt helyezzük el, majd az örömapát és -anyát, és így sorjában a hozzátartozókat és a vendégeket.

Próbáljuk meg egyenletesen elosztani az embereket, hogy valamiféle egyensúly alakuljon ki a képen. A magasabbakat inkább hátra állítsuk, hogy ne takarják ki az alacsonyabbakat. Egy nagyobb csoportnál elengedhetetlen az állvány használata, mert így folyamatosan ellenőrizhetjük az emberek pozícióját a keresőn keresztül.

Egy másik előnye az állvány használatának, hogy amikor végleg összeállt a csoport, akkor biztosak lehetünk benne: ránk figyelnek és nem máshova. Ezt a keresőn keresztül néha igen nehéz megállapítani.

A távkioldó szintén jól jöhet, és nem is csak azért, mert esetleg lassú zársebességgel dolgozunk, és így nem lökjük meg a gépet, hanem azért is, mert így nem kell a keresőbe bámulnunk, miközben exponálunk.

Ha lehet, több képet készítsünk ugyanarról a csoportról, mert mindig akad valaki, aki nem néz a fényképezőgépbe. Néha a magasabb nézőpont előnyösebb lehet, mert így rá lehet látni az egész csoportra, tisztábban látszanak az arcok, és jobban lehet elrendezni az embereket. Ha más nincs, próbáljunk meg rögtönözni, és a kocsinkra vagy egy korlátra állni.

Ha vakut használunk, győződjünk meg róla, hogy a hátsó embereket is megvilágítja, és az elsőket nem égeti-e be.

Ezeket a dolgokat nagy körültekintéssel kell kezelnünk, mielőtt elkészítünk egy-egy képet.