Skip to content

Tag: fényviszonyok

Published on

Amikor egy esküvői képet nézünk, általában a menyasszonyt, a vőlegényt, illetve néhány hozzátartozót látunk rajta. Pedig az igazán jó esküvői képeknek nem feltétlenül kell erőltetetten beállítottalak lenniük.

Ha van rá lehetőségünk, menjünk el a menyasszony házához kevéssel az esküvő előtt. Ilyenkor érdekes pillanatokat kaphatunk el az előkészületekről, a menyasszonyról, az örömapáról és örömanyáról. Amikor az előkészületek befejeződtek, próbáljunk meg nyugodt körülmények között egy portrét készíteni róla.

Ne felejtsünk el ügyelni a fényviszonyokra. Egy felvétel, amelyhez az ablakon beáramló fényt használjuk - természetesen lámpával vagy derítővel kiegészítve - sokkal hatásosabb lesz, mint ha vakut használnánk. Ha van még időnk, fényképezzük le a nyoszolyólányokat is.

Az emberek - többnyire - egyszer házasodnak össze egymással életük során, próbáljuk hát megörökíteni őket minden lehetséges szituációban. A templomban vagy házasságkötő teremben fényképezzük le a vendégek érkezését, majd a vőlegényt és az első vőfélyt.

Keressük a szokatlan és nem unalmas részleteket. Amikor a menyasszony megérkezik az édesapjával, álljunk készen a felvételre. Meg kell értenünk, hogy a menyasszony ezen a napon kicsit feszültebb a szokásosnál, ezért aligha lesz türelme kivárni, hogy hosszasan keresgéljük a megfelelő pozíciót a képkészítéshez. Miután engedélyt kaptunk a tisztelendőtől, készítsünk néhány felvételt a templomban is, majd amikor a szertartásnak vége, örökítsük meg az ifjú párt, ahogy aláírják a papírokat.

A lépcsőn való levonuláskor megfelelő pozíciót válasszunk, hogy amikor felénk jönnek, jó látószögünk legyen a csoportra. Most már csak rajtunk múlik, hogy milyen ügyesen tudjuk összerendezni a csoporttagokat.

A fogadáson próbáljuk „megszerezni magunknak” a vőlegényt és a menyasszonyt, hogy néhány nyugodtabb hangvételű képet is készíthessünk róluk. Keressünk egy helyet, ahol a fény egyenletes és romantikus.

Később visszatérhetünk a vendégekhez, hogy néhány kötetlenebb képet készítsünk róluk is. Ha ezzel is megvagyunk, akkor már nyugodtan ihatunk egy pohár pezsgőt.

Published on

A rendelkezésre álló fény az, amit mindenféle segédeszköz nélkül használunk a képkészítéshez. Ez lehet az ablakon, ajtón beszűrődő fény, vagy egyszerűen egy gyertya fénye. Előnye, hogy különös hangulat érhető el a képeken az ilyen fényekkel, és sokkal könnyebb jó légkört teremteni, mint például a vakuval.

Érzékeny filmet, vagy digitális beállítást használva a képek szemcsézettsége és kontrasztja hatásosabb lesz, mint a közepesen vagy kevésbé érzékeny beállításoknál.

Ez tehát hasznunkra is válhat, csakúgy, mint ha feljebb csavarnánk a filmérzékenység beállítását a régi analóg fényképezőgépünkön. Az ilyen típusú fényeknél a legfontosabb, hogy mindig tartsuk szem előtt a fények gyengeségét. Éppen ezért érzékeny beállításra lesz szükségünk, és feltétlenül szerezzünk be egy állványt is. Néhány fényszóró ugyancsak jól jöhet.

Ha olyan helyiségben fotózunk, ahol az ablak északra néz, akkor a fény soha nem fog a szobán keresztül sütni. Ez azt jelenti, hogy szórt fényt kapunk, ami nagyon szép és lágy árnyékokat tud adni. Ez az a fénytípus, amit annyi festő szeret, nem hiába épültek műtermeik északra néző ablakokkal (természetesen ez csak az északi féltekére érvényes, mivel a déli félgömbön ennek pont az ellenkezője igaz, azaz az épületek délre néző ablakain áramlik be a szórt fény).

Amikor a fények túl hidegek, akkor érdemes 81 A vagy 81 B szűrőt használni, ami melegebbé teheti a képet. Ha a fény túl direkt módon jön be az ablakon, és keresztülsüt a szobán, akár szétáradóbbá is tehetjük. Tegyünk az ablakra egy pár átlátszó papírt vagy vékony szövésű anyagot, mint például a muszlin. Ha van egy jó fotóslámpánk, amelyik szórt fényt bocsát ki, annak anyagait is használhatjuk. Ezzel együtt pedig „fellobogózhatjuk'’ a lámpánkat, ami annyit tesz, hogy valamennyi fényt felfoghatunk, ha sötétebb papír- vagy függönydarabokkal gyengítjük a lámpa fényét. Ez általános technika a fotóstúdiókban.

Ha mesterséges fényt használunk, például egy közönséges villanykörtét, akkor szükségünk lesz a műfényre érzékenyített beállításra. Ugyanis ha műfénynél természetes fényre érzékenyített beállítással dolgozunk, akkor az narancsos árnyalatot eredményez. Mivel a mesterséges fény intenzitása sokkal alacsonyabb, mint a természetes fényé, ezen hosszú expozíciós időt kell alkalmaznunk, ami állvány használatát teszi szükségessé. Egy másik fontos dolog, amire oda kell figyelnünk, ha fényképeinket műfényben akarjuk készíteni, a "filmérzékenység".

A neonfényben készített képeink zöldes árnyalatot kapnak, akár nappali, akár műfényre érzékenyített beállítással dolgozunk. Egy csomó szűrő van, amely segíthet nekünk ezeket az árnyalatokat kiszűrni.

Viszont rengetegféle neon- és ledfény is létezik, amelyeket mind tesztelnünk kellene, vagy színhőmérséklet-mérőt kellene használnunk. Ez a műszer pontosan megmondja nekünk, milyen Kelvin-fokos a fényünk. Az információ birtokában már kiszámíthatjuk, hogy nappali vagy műfényre érzékenyített beállítást használjunk-e, és, hogy ehhez milyen szűrő tartaná a színek egyensúlyát.

Ezek a mérők azonban elég drágák, és hacsak nem akarunk nagyon sokat mű- vagy kevert fényben fotózni, nem igazán éri meg megvenni őket. Ugyancsak mesterséges fényforma a reflektor vagy photoflood. Az évek során ezek a technikák sokkal közkedveltebbek lenek, mint az elektromos vakuk, mivel jóval erősebbek, és használat közben nagyobb hőmennyiség képződik, jobb munkafeltételeket teremtve a fotósoknak. Továbbá a photoflood pontosan azt engedi láttatni, ahová a fény esik. Ha valaki valaha is kételkedett ezeknek a lámpáknak a minőségében, vessen egy pillantást a nagy hollywoodi fotós, George Hurrell munkáira. Az biztosan meggyőzi őt!