A rendelkezésre álló fény az, amit mindenféle segédeszköz nélkül használunk a képkészítéshez. Ez lehet az ablakon, ajtón beszűrődő fény, vagy egyszerűen egy gyertya fénye. Előnye, hogy különös hangulat érhető el a képeken az ilyen fényekkel, és sokkal könnyebb jó légkört teremteni, mint például a vakuval.
Érzékeny filmet, vagy digitális beállítást használva a képek szemcsézettsége és kontrasztja hatásosabb lesz, mint a közepesen vagy kevésbé érzékeny beállításoknál.
Ez tehát hasznunkra is válhat, csakúgy, mint ha feljebb csavarnánk a filmérzékenység beállítását a régi analóg fényképezőgépünkön. Az ilyen típusú fényeknél a legfontosabb, hogy mindig tartsuk szem előtt a fények gyengeségét. Éppen ezért érzékeny beállításra lesz szükségünk, és feltétlenül szerezzünk be egy állványt is. Néhány fényszóró ugyancsak jól jöhet.
Ha olyan helyiségben fotózunk, ahol az ablak északra néz, akkor a fény soha nem fog a szobán keresztül sütni. Ez azt jelenti, hogy szórt fényt kapunk, ami nagyon szép és lágy árnyékokat tud adni. Ez az a fénytípus, amit annyi festő szeret, nem hiába épültek műtermeik északra néző ablakokkal (természetesen ez csak az északi féltekére érvényes, mivel a déli félgömbön ennek pont az ellenkezője igaz, azaz az épületek délre néző ablakain áramlik be a szórt fény).
Amikor a fények túl hidegek, akkor érdemes 81 A vagy 81 B szűrőt használni, ami melegebbé teheti a képet. Ha a fény túl direkt módon jön be az ablakon, és keresztülsüt a szobán, akár szétáradóbbá is tehetjük. Tegyünk az ablakra egy pár átlátszó papírt vagy vékony szövésű anyagot, mint például a muszlin. Ha van egy jó fotóslámpánk, amelyik szórt fényt bocsát ki, annak anyagait is használhatjuk. Ezzel együtt pedig „fellobogózhatjuk'’ a lámpánkat, ami annyit tesz, hogy valamennyi fényt felfoghatunk, ha sötétebb papír- vagy függönydarabokkal gyengítjük a lámpa fényét. Ez általános technika a fotóstúdiókban.
Ha mesterséges fényt használunk, például egy közönséges villanykörtét, akkor szükségünk lesz a műfényre érzékenyített beállításra. Ugyanis ha műfénynél természetes fényre érzékenyített beállítással dolgozunk, akkor az narancsos árnyalatot eredményez. Mivel a mesterséges fény intenzitása sokkal alacsonyabb, mint a természetes fényé, ezen hosszú expozíciós időt kell alkalmaznunk, ami állvány használatát teszi szükségessé. Egy másik fontos dolog, amire oda kell figyelnünk, ha fényképeinket műfényben akarjuk készíteni, a "filmérzékenység".
A neonfényben készített képeink zöldes árnyalatot kapnak, akár nappali, akár műfényre érzékenyített beállítással dolgozunk. Egy csomó szűrő van, amely segíthet nekünk ezeket az árnyalatokat kiszűrni.
Viszont rengetegféle neon- és ledfény is létezik, amelyeket mind tesztelnünk kellene, vagy színhőmérséklet-mérőt kellene használnunk. Ez a műszer pontosan megmondja nekünk, milyen Kelvin-fokos a fényünk. Az információ birtokában már kiszámíthatjuk, hogy nappali vagy műfényre érzékenyített beállítást használjunk-e, és, hogy ehhez milyen szűrő tartaná a színek egyensúlyát.
Ezek a mérők azonban elég drágák, és hacsak nem akarunk nagyon sokat mű- vagy kevert fényben fotózni, nem igazán éri meg megvenni őket. Ugyancsak mesterséges fényforma a reflektor vagy photoflood. Az évek során ezek a technikák sokkal közkedveltebbek lenek, mint az elektromos vakuk, mivel jóval erősebbek, és használat közben nagyobb hőmennyiség képződik, jobb munkafeltételeket teremtve a fotósoknak. Továbbá a photoflood pontosan azt engedi láttatni, ahová a fény esik. Ha valaki valaha is kételkedett ezeknek a lámpáknak a minőségében, vessen egy pillantást a nagy hollywoodi fotós, George Hurrell munkáira. Az biztosan meggyőzi őt!